Janet Evanovich: A szingli fejvadász 2

Igaz, hogy most olvastam el harmadszor, de ennél a könyvnél nem is az a lényeg, hogy esetleg emlékszel a végkifejletre, sokkal inkább az, hogyan jutnak el odáig.
Ha úgy érzed magad, mint kis Vuk: csúnyának, kicsinek, fáradtnak és antinőnek, olvass Stephanie Plumot, és újra vagánynak, szexinek és frissnek érzed majd magad. Vagy legalábbis rengeteget fogsz röhögni - rajta és magadon is!

Ez rövid kis ajánlás szerepel az első kötet hátoldalán, de ez ugyanúgy igaz erre is, meg biztosan a többire is. Stephanie a (béna) szingli fejvadász már az első kötetben is megnevettetett, de a három közül ez a sztori a kedvencem. Mazur nagyi még sosem brillírozott így, egyik részben sem, mint most. Ez talán azért van, mert a ravatalozóban hazai terepen érzi magát, de ez a szereplő mindenképp a legjobban eltalált az összes közül(na jó, azért az első kötetbeli jelenet, amelyben a nagyi seggbelövi a csirkét, még mindig az első helyen áll). Szerencsére a többiekben sem kell csalódnunk, Stephanie családjának tagjai; Morelli, akivel folyton kerülgetik és/vagy bosszantják egymást; Lula, a kurvából lett iratrendező; a tipikus fejvadász, Ranger, tetőtől talpig feketében; sőt még a rosszfiúk is remekül megformázott karakterek egytől egyig.
Stephanie-nak ezúttal is a nyomába kell erednie valakinek, aki nem mellesleg Morelli unokatestvére. Most sincs persze könnyű dolga, elvégre a bűnözők közül csak igen kevesen mennek önszántukból a rendőrségre. A főhősnő meg nem a legprofibb abban, hogy ha megtalálta, hát sikeresen be is vigye őket oda, ahová valók. A kocsijait is gyakrabban cserélgeti, mint szeretné, és – ha szabad így mondanom - a „Nagy Kékség”, vagyis egy régi Buick szinte az egyik kedvenc „karakterem” a könyvben.
- Úgy tűnik, mintha elijesztették volna – mondta Morelli. – Szerintem, kiszúrt téged.
- Lehetetlen. A parkoló legsötétebb részén álltam. És honnan tudhatta volna, hogy én vagyok az?
- Édesem, mindenki tudja, hogy te vagy az.
- Ez a rohadt kocsi! Tönkreteszi az életemet! Akadályoz a munkámban!
Morelli vigyorgott. – Ez azért túl sok egy kocsitól.

Miközben Mazur nagyit kísérgeti egy kis délutáni ravatalozólátogatásra, még arra is fölbérlik, hogy megtaláljon néhány koporsót.
Nem kezdem felsorolni hány apró kis részlet van, amitől szórakoztatóvá válik ez a könyv, de szerintem jól példázza, hogy nem kellenek cikornyás körmondatok vagy erőltetett humor ahhoz, hogy megnevettessenek valakit. Akinek az első kötet tetszett, az biztosan ezt is szeretni fogja, ha nem jobban…

-------------------------
A könyv adatai:
Eredeti cím:  One For the Money
Magyar kiadás: Ulpius-Ház Könyvkiadó KFT., 2008.
Terjedelem: 300 oldal

Terry Pratchett: Érdekes idők

Lehet, hogy ezzel a Pratchett könyvvel kicsit elfogult vagyok, mint mindegyikkel, amelyikben Széltoló, a „Varászló”, a főszereplő, de ez a karakter a pesszimizmusnak és szerencsétlenségnek olyan hatásfokán áll, hogy egyszerűen nem lehet nem szeretni. Széltoló-témában a Bűbájos bajok nagy-nagy kedvencem, de ez most eséllyel pályázik arra, hogy ha nem is elé, de mindenesetre nagyon szorosan mellé iratkozzon fel a listára. A szokásos Pratchett humor itt sem hagy cserben, ha jókedvre akarok derülni, általában ezek a könyvek jó eséllyel segíteni szoktak. Hogy miért is? Lássuk csak…

„– Rohadt különös egy ország – jelentette ki. – Tudtad, hogy az egész Birodalmat fal veszi körbe?
– Hogy kívül tartsák a… barbár… hódítókat…
– Ja, egen, nagyon hatékony védekezés – felelte Cohen szarkasztikus hangon. – Mert hát nyilván az van, hogy ó, te jó ég, itt egy négyöles fal, mit tegyünk, mit tegyünk; jobb lesz, ha visszalovagolunk hazáig néhány ezer mérföldet, és eszünkbe nem jut, példának okáért, utánanézni a létrákkal kapcsolatos lehetőségeknek mondjuk, abban a fenyőerdőben. Neem. Az a célja, hogy idebent tartsa a népeket. És a törvényeik? Mindenre vannak törvényeik. Még a budira se mennek ki egy szelet papír nélkül.
– Hát, ami azt illeti, én magam sem…
– Egy olyan szelet papír nélkül, ami megmondja nekik, hogy mehetnek, úgy értem. Engedély nélkül nem hagyhatod el a faludat. Engedély nélkül nem házasodhatsz. Engedély nélkül még sza… Á, itt is vagyunk!”

Már az idézetből is látszik, és jómagam igen izgatott lettem, mikor megtudtam, hogy ebben Japán és Kína kifigurázása a fő téma – egy amolyan „Miért nem bírjuk a kínaiakat/japánokat”-féle könyv, csak Pratchett humorral fűszerezve… csak jó lehet. Pratchett a Korongvilágnak már szinte minden kontinensét megismertette, bebarangoltatta velünk, de aki olvasta a Mágia színét/fényét, annak esetleg lehetett egy kis hiányérzete, hiszen van még ott a távolban valahol egy misztikus kontinens, amiről nem tudtunk túl sokat... idáig. Aki ismeri Japán vagy Kína történetét, rögtön felismerheti, hogy az Agáti Birodalom ennek a kettőnek valamiféle ötvözetéből állt össze: a hadakozó fejedelemségek Kínája összedolgozva valamiféle Heian-korszakbeki Japánnal (még a hadijelentéseket is versbe kell szedni, naná). Az alattvalók/földművesek „bocsánat, hogy élek” viselkedése, órákig tartó teaszertartások, a Nagy Fal az ország körül, a Tiltott Város, versenyeztető vizsgarendszer („a V'ung körzetbe kinevezendő salakanyag-eltávolító segédtisztség betöltéséhez” XD), egy kissé modernizált agyaghadsereg, és ugyan kik a Birodalom nagyhatalmú családjai? Hát a „Hongok, a Szungok, a Tangok, a Mogyoróssyak és a Fangok”. És persze, ha valaki nem hajol földig, ha egy hatalmas úr közeledik (amolyan japán daimjó-féle rendszer), az könnyen elveszítheti a fejét… szó szerint. Széltoló pedig, akinek még akkor is problémái vannak a nyugodt élettel, ha történetesen egy lakatlan szigeten tartózkodik, hogyan tud életben maradni egy ilyen helyen, ha még a Poggyásza is cserbenhagyta? Hát... ez a könyvből kiderül. Persze, aki jól ismeri a karaktert, az sejtheti, hogy ellenségei sokszor láthatják majd a hátát… miközben éppen menekülőre fogja. Több régi ismerős is előkerül, köztük Cohen a Barbár egy jól képzett, ámde ” kissé” koros barbárbanda élén… sőt még a Halál is beugrik egy kis mellékszereplésre…
A fordítást ugyan sokan szokták kritizálni, de nekem semmi bajom nem volt vele. A neveken nem változtattak olyan drasztikusan, hogy zavaró lenne, és bár korábbi könyvekben előfordultak humorosnak szánt, de kissé túl cikornyásra sikerült mondatok, ebben nem voltak ilyenek. Élvezetes volt és gördülékeny. Szerintem.
Aki szereti Pratchett-et, szeret nevetni, és érdekli egy jó kis Kína-Japán paródia, annak mindenképpen ajánlom ezt a könyvet.
A Széltoló-kedvelők megelégedésére pedig biztos vár még szerencsétlenre pár kaland egy következő könyvben, a XXXX kontinensen…

A könyv adatai: 
Eredeti cím: Interesting Times
Magyar Kiadás: Delta Vision Kft., 2010
Terjedelem: 448 oldal