Mikor megkértem anyut, hogy adjon egy könyvet, mert nincs mit olvasnom, és ezt nyomta a kezembe, megkérdeztem tőle, hogy miről szól. Azt mondta arról, hogyan teszik tönkre az emberek az életüket. Nos, igen, igaza is volt, én pedig nem szeretem a túl depressziós hangulatú könyveket, mert ahelyett, hogy élményt nyújtanának, órákra levert leszek tőlük.
A Halálos tavaszt is kételyekkel vettem a kezembe, hogy vajon milyen lehet, de azt hiszem kellemesen csalódtam. Valóban nem egy könnyed téma, amiről ír, hiszen tulajdonképpen egy öngyilkosságra készülő fiatalember (búcsú)levele az egész, amiben elmeséli életét és annak félresiklását a mellette lévő hotelszobában megszálló egykori legjobb barátjának.
A kicsit nyomasztó téma ellenére nagyon szép olvasmány, talán úgy fejezhetném ki legjobban, hogy gyönyörűen ír. Nagyon olvastatja magát az egész. Romantikus, szenvedélyes, szenvedős, szép. Úgy tudom, film is készült belőle régen, még nem láttam ugyan, de egyszer kíváncsi lennék rá.
A könyvben ezen kívül még rövidebb kis történetek is voltak, amelyek 90%-ának végén az egyik szereplő vagy meghalt, vagy megölte magát. Volt, amelyik tetszett (Szárnyatlan angyal), volt, amelyik nem (A szív).
Zilahy stílusa mindenesetre nagyon tetszik, biztos olvasok majd még tőle valamit.
