2020. december 28., hétfő

M&G élménybeszámolók!

 

Összesen négy darab M&G-re fizettem be: Matt, Nicola, Nicola-Harry, Malec. Nagy élmény volt mindegyik, és bár baromi drágák voltak, egyiket sem bántam meg, hogy megvettem. Nem ígérem, hogy képes leszek felidézni mindent, ami ezeken elhangzott, de a lényeget igyekszem azért összeszedni. 

Nicola-Harry

· megkérdezték Harrytől, hogy hogyan tanulta meg az indonéz sorokat a szövegében. Azt mondta, felvették neki, hogyan kell kimondani, sokszor meghallgatta egymás után és egy idő után megjegyezte. A francia volt neki a legnehezebb. Nicola állítólag sokszor kinevette, mikor franciául kellett beszélnie, mivel ő kanadai és bár ő sem beszéli a franciát folyékonyan, nekik kötelező volt tanulni anno. Nicola azt mondta, hogy ha idegen nyelven kell beszélnie egy szerep kedvéért, szereti tökéletesen csinálni, mert "I want that person from that country to think I did a good job. I don't care about the white guy next to me, because he doesn't speak Portuguese. I want a Portuguese person to think I did a good job." 

· Kérdés: a karakterük mely tulajdonságait adnák tovább a saját gyerekeiknek? Harry azt mondta, a legjobb eszközöket kell a gyerek kezébe adni ahhoz, hogy később meghozhassa a saját döntéseit, és Asmodeus ezt nem adta meg Magnusnak. Vicces volt, mert elsőre úgy fogalmazott, hogy „give your kids…” aztán gyorsan kijavította magát, hogy „KID! I have just one. Slow down!” XDD

· Kedvenc funny scene: Harryé a vacsora jelenet Maryse-Alec-Magnus között. Nicoláé Max rune-ceremóniáján a parti jelenetek, ahol elvileg Maryse eszméletlen volt, de folyton elröhögte, mert mindig történt valami (például ami a bakik között is benne volt, hogy Harry nem tudta kinyitni az ajtót). Ezen kívül nagyon szerette még, mikor Maryse az oltárhoz kísérte Magnust, mert bár mikor általában felveszik a jeleneteket, sosem szól zene, annál a résznél viszont a rendező megengedte, hogy menjen alatta a zene, és Nicola úgy elérzékenyült, hogy tényleg könnybe lábadtak a szemei. 

· Szóba került Robert Lightwood is, mire Nicola azt mondta, hogy a színész, aki játszotta (ő név szerint említette persze, de én nem emlékszem a csávó nevére) egy édes pofa, de Robert szörnyű volt. És hogy szerinte, ha megcsalásról van szó, akkor nem a másik nőt kell démonizálni, hanem azt, aki megcsalta a másikat. 

· Hogy hogyan került szóba azt nem tudom, de Nicola állítólag egyszer felvetette a rendezőnek, hogy mivel Magnus többszáz éves, mi lett volna, ha egyszer anno randizott volna Magnusszal, és Alec mit szólna ehhez, ha megtudná XDD 

· Harry szerint Magnus nem igazán gyűlölte Asmodeust, mert ha gyűlölte volna, akkor megölte volna a végén. Így csak elküldte pár száz évre a semmibe, ahol van ideje gondolkozni az élet dolgairól XDD

Malec

· Szóval, ez azzal kezdődött, hogy Harry és Matt kitalálták, hogy mindenki kérdezni fog egyet, de random módon fogják kiválasztani, hogy ki kérdezzen. Ez úgy zajlott, hogy vagy Matt vagy Harry agresszívan rámutatott valakire (ezt úgy értem, hogy nézett egy irányba és hirtelen a másik irányba nézett és rámutatott valakire és felkiáltott, hogy TE JÖSSZ, totálisan frászt hozva az illetőre XDD). Mikor az ötödik imigyen kiválasztott kérdezőnek is azonnal volt valami kérdése, Matt meglepve mondta, hogy nem számított rá, hogy mindenki kész kérdésekkel fog előállni. Ez a meet and greet amúgy már majdnem a con végén volt, és mind Harry, mind Matt totál lazák voltak, Matt a fejébe csapott baseball-sapkában jelent meg, Harry pedig megfordította a széket, hogy a támlája volt elöl és úgy ült rá. Egymással is úgy kommunikáltak, mint két haver a sarki kocsmában, szóval teljesen barátságos és nyugis volt a hangulat. Kivéve, mikor Matt rámutatott valakire és azt ordította, hogy CHOOSEN! XDD Az egyik lány erre elkezdte kérdezni, hogy: Szóval, amikor Alec majd meghal, mire Matt azt mondta: UNCHOOSEN!

· Én is kérdeztem egyet, mert nem volt más választásom XDD Legtöbbször ugye rámutattak valakire, hogy kérdezzen, de mikor rám került a sor, Matt hirtelen rámnézett, értsd, RÁM MERESZTETTE A SZEMEIT ÉS NÉZETT, én meg csak annyit tudtam kinyögni hirtelen, hogy: Én? Mire mondta, hogy naná, én meg valahogy, bár magam sem tudom hogyan, kinyögtem a kérdésemet. Azt kérdeztem, hogy ha abban a részben, mikor Magnus és Valentine testet cserélt, nem Magnusszal, hanem Aleckel cserélt volna testet Valentine, akkor mennyiben alakult volna máshogy a dolog, és vajon Magnus hitt-e volna Alecnek? Matt kijelentette, hogy Alec ezt gyorsan lerendezte volna, mert odaállt volna Magnus elé és kijelentette volna, hogy én vagyok, és Magnus azonnal hitt volna neki XD Harry meg azt mondta, hogy ő épp azt próbálja elképzelni, hogy Alan hogyan alakította volna Alecet, és ott helyben eljátszotta Alec katonás beállását, és ezen mindketten röhögtek. 

· Valaki megkérdezte, hogy milyen „useless talent”-jük van, mire Harry fogta magát, és székestül átfordult, hogy csak a széke két lábán egyensúlyozott izomból. Erre persze mindenki felhördült, a csodálattól, meg mert attól féltünk, mindjárt a földön köt ki, de nem, ahogy lement, úgy izomból fel is állt és mind le voltunk nyűgözve tőle. Matt azt mondta, neki „hitchhiker’s thumb”-jai vannak, ami nem tudom pontosan mit jelent, de valahogy furán kiáll a hüvelykujja, mire Harrynek eszébe jutott, hogy ő tud két ujjon fekvőtámaszt csinálni, és fogta magát és CSINÁLT KETTŐT. KÉT UJJON! WTF? XDD Teljesen odavoltunk tőle. Meg csinált valami fura dolgot az egyik ujjával, hogy így furán kiakadt a csontja vagy mi, és Matt közölte, hogy ez „gross” XD

· szóba került, hogy a sorozatban a karaktereiknek egyik katasztrófát kellett elhárítaniuk a másik után és alig láthattuk, hogy csak úgy boldogok. Mire azt mondták, hogy ha mindenki csak simán boldog lett volna a sztoriban, akkor nem is lett volna sztori, és ELJÁTSZOTTÁK, hogy hogyan zajlana egy párbeszéd Alec és Magnus között, ha nem lennének problémáik. Alec hazaér, Magnus megkérdi tőle, hogy drágám, mi volt ma a melóban, mire Alec azt mondaná, áh, semmi, csak megírtam pár jelentést. És veled mi volt? Semmi érdekes, csak lementem a boltba, vettem egy liter tejet. És mindezt ilyen Magnus-Alec stílusban eljátszották, annyira cuki volt. 

· Egy ponton Matt, aki végig babrált a karikagyűrűjével, elejtette, és a gyűrű elgurult a szőnyegen, ő meg felpattant és visszaszerezte, aztán közölte, hogy folyton ezt csinálja, hogy babrál vele. Persze mi, akik ott voltunk, felhördültünk, mikor elgurult a gyűrű XD

· egy lány kijelentette, hogy milyen tehetségesek, mire Matt Harryre mutatott, Harry pedig Mattre <3

· Volt egy olyan kérdés, hogy hogyan neveznék el a húsz gyereküket. Mattnek kikerekedett a szeme, mire a csaj, aki kérdezett, kijelentette, hogy: te magad mondtad, hogy annyi lesz, mire Matt visszavágott, hogy: I say many things. (Tudjuk, Matt, tudjuk! XD). Erre elkezdték mondani a gyerekek nevét: One, two, Three… elsorolták egészen 19-ig, mire Matt azzal fejezte be, hogy: és Alec Junior! Aztán elkezdtek azon filozofálni, hogy ezek teljesen jó nevek, hogy hogyan lehetne becézni azt, hogy seven, meg hogy a thirteen milyen jól hangzik XD Valaki felvetette, hogy Ragnornak is hívhatnák a gyereküket, mire Harry azt mondta, hogy nem biztos, hogy jó ötlet olyas valakiről elnevezni a gyerekedet, aki erőszakos halált halt, és el is játszották, hogy elmesélik a gyereknek, hogy amúgy akiről kaptad a neved, azt ledöfte egy démon XDD Harry megjegyezte, hogy a Ragnor névről mindig Ragnarok jut az eszébe.

· Egy koreai lány megkérdezte, hogy abban a jelenetben, mikor Alec szexi hangon kijelenti, hogy: I do like you in a tux, Alec pontosan mire gondolt? XDDD Matt sokkolódott XDD Hogy akkor mi egész idáig ARRA gondoltunk, hogy Alec ILYESMIKRE célzott abban a jelenetben? Aztán persze homályosan megjegyzett valami olyat, hogy: Alec was thinking about sumn, but he wasn't thinking about SUMN, got it?????

· Valaki megkérdezte, hogy kit választanának a karakterek közül bébiszitternek a gyerekeikhez, mire mindketten azt mondták, hogy Jace, és mindenki elkezdett röhögni. Aztán arról rantoltak, hogy Valentine sem lenne rossz választás, mert lenyűgöző szervezőkészsége van XD WTF.

· Kérdezték tőlük, hogy gyerekkorukban milyen zenéket, filmeket szerettek? Harry azt mondta, szerette az Aladdint, mikor 15 vagy 16 éves volt, mire Matt kijelentette, kizárt, hogy olyan öreg, hogy 15 éves korában látta az Aladdint, és előkapta a telefonját, hogy kiguglizza, mikor adták ki az eredeti Aladdint (a cast sokszor mesélte, hogy Matt nagy google-mágus). Egyszer csak nagy mérgesen felkiáltott és totál kiakadva azt mondta: Rákerestem arra, hogy Aladdin megjelenési éve, és TUDJÁTOK MI AZ ELSŐ TALÁLAT? 2019!!!!!!! Elnézést, ha valaki nem ért egyet, de ez az új változat… hát majdnem azt mondta, hogy Shit, de aztán moderálta magát XDD

Matt egyéni M&G (ezen Mariannal együtt vettünk részt)

· Több kérdés is volt arról, hogy milyen helyeket szeretne meglátogatni a világban (mivel mindenki tudja, hogy a feleségével, Estherrel sokat utaznak, Esthernek van egy ilyen utazós blogja is). Amerikán belül a Yellowstone-t mondta, hogy ott még nem voltak, meg Texast említette. A Közel-keleti helyek közül Jordániát említette, a Petrát szívesen megnézné, meg azt hiszem még Törökországot mondta. De azt is említette, hogy ez mindig változik, mert régen szívesen elment volna mondjuk Szíriába, de ugye a jelenlegi helyzet miatt nem épp egy életbiztosítás, így a terveik is mindig változnak. A koreai lányok megkérdezték, Koreában hová szeretne elmenni, mire említett egy-két helyet, és a lányok addig nem hagyták békén, amíg helyesen ki nem mondta a hely nevét, mire megjegyezte, hogy: a többiek figyelmeztettek, hogy vigyázzak veletek XDDD 

· valaki a nevéről kérdezte, hogy miért van benne dupla D, mire csak nézett, hogy okééééééééééé. Aztán persze szokásos módon elkezdett magyarázni, hogy régen aposztróf is volt a vezetéknevükben, de az túl olaszos volt, és abban az időben az USÁ-ban nem nézték jó szemmel az olaszokat, mert azok voltak az egyik legnagyobb bevándorló népcsoport, az egyik ismerősüknek, aki valami hiperokos ember volt, viszont totál olaszos volt a neve, de addig nem sikerült munkát találnia, amíg meg nem változtatta a nevét John Brown-ra XDD 

· megkérdezték tőle, hogy tényleg skype-on keresztül tanulta-e meg a tánc koreográfiáját, mire mondta, hogy igen. Egy oktatócsávó megmutatta neki skype-on keresztül, hogy mit csináljon, ő utánozta, és kb. 3 órát vett igénybe, hogy megtanulja. Aztán mondta, hogy persze nem egyszerre vették fel az egész táncot, és lehet, hogy azért tűnik úgy, hogy milyen jól csinálta, mert jól lett összevágva a jelenet XD

· kérdezték, hogy mi volt a legnehezebb érzelmes jelenet, amit el kellett játszania Alecként, mire nem egy konkrét jelenettel válaszolt, hanem azt mondta, hogy mindig azokat a legnehezebb eljátszani, amikor úgy érzed a karakteredhez totálisan nem illő érzelmet kell eljátszanod. Például, amikor a forgatókönyv szerint sírnia kell, pedig ő úgy érzi, a karakter abban a helyzetben biztos nem így reagálna. És ez sokszor azért nehéz, mert ha több évig játszol egy szerepet, akkor bizonyos módon a sajátodnak érzed, és védelmezni akarod a tetteit, és nem akarod, hogy a fanok haragudjanak olyasmiért, amit szerinted sem csinált volna a karakter, de ha olyannak írták meg, neked azt kellett eljátszani. 

· Hogy mi volt a kérdés, arra nem emlékszem, de elmesélte, hogy még diák korában az anyja mindig figyelmeztette, hogy ne hallgasson füldugóval zenét az utcán menet közben, de persze nem hallgatott rá, mert a gyerekek már csak ilyenek, hogy leszarják, hogy az anyjuk mit mond. És egyszer majdnem elütötte egy busz, és csak az mentette meg, hogy valami csávó a hátizsákjánál fogva visszahúzta, és utána totál megrovóan nézett rá (ezt persze szintén eljátszotta és gurultunk a röhögéstől). 

· Valami reklámról kérdezték, ami régen forgatott, és elmesélte ennek is a történetét, hogy felhívták, hogy 3 óra múlva menjen XY helyre. Odament, mire beültették egy szobába, ahol váratták vagy két óra hosszát, aztán bejöttek, az arca elé toltak egy kamerát, és mondták, hogy fordítsa el a fejét és mosolyogjon. (ezt is eljátszotta). Aztán hazament és úgy volt vele, hogy na remek, elvesztegetett egy napot és ezért se fogják megfizetni. Aztán felhívták, hogy kiválasztották, és később valami tök random reklámban látta viszont az arcát, és a végén közölte, hogy: És azok az idióták még fizettek is nekem ezért! 

· Kérdezték még arról, hogy hogyan alakította ki az Alecre jellemző mozdulatokat. „There's a lot of rigidity to him, like the hands behind his back thing. I actually started doing that in real life. It's that constant desire to be somewhat in a military pose. He's not supposed to fidget with things, but he has the desire to fidget, so he doesn't touch stuff. Just generally anything that makes someone seem closed off.”

· Kérdezték, hogy milyen jövőbeli projektjei vannak. Valami komédiában vesz részt producerként, aminek Marco Polos, vagy valami ilyesmi a címe, mert a főszereplőt Marconak hívják és a szereplők pólóban vannak XD

· Kérdezték tőle, hogy Alec vajon mit fog csinálni, most, hogy Inkvizítort csináltak belőle, mire azt mondta, hogy ha van esze, feloszlatja a Clave-et, úgy ahogy van. 

A Nicola M&G-t nem írom le, mert képtelen vagyok. Nagyon… mély gondolatok hangzottak el rajta, és a végén kb. mindenki majdnem sírt. XD Nicola meg is jegyezte, hogy na, biztos megbántátok, hogy megvettétek ezt, és jobban örülnétek, ha Matt lenne itt, aki mindenkit megnevettet. Remek M&G volt, de tényleg képtelen lennék rendesen leírni. Talán majd egyszer szóban. 



Itacon 3 élménybeszámoló!!!

 

Ez az év sok szempontból simább volt, mint a tavalyi. A helyszínt ismertük, tehát elég könnyen odataláltunk mindenhová (elsőre a jó metrójegyet vettük meg, jéjjjj), a rendezvény szervezői is tanultak pár hibából, és kijavították őket (nem az összeset!), és talán érzelmileg sem volt annyira megterhelő az egész (múlt évben még nagyon friss volt a fájdalom a cancel után, ráadásul ott volt még az a cirkusz, hogy talán el sem tudnak jönni a színészek), szóval mindent összevetve, remek hétvége volt. A beszámolómat most nem napok szerint fogom megírni, hanem csak úgy csapongva, ami éppen eszembe jut, mert még most is remeg a gyomrom a boldogságtól, hogy ott voltunk, és annyira, annyira, ANNYIRA jó volt, hogy örülök, ha értelmes mondatokat össze tudok hozni, nemhogy egy összeszedett írást. 

Amikor a passunkat mentünk kiváltani, már előre felkészültünk a többórás várakozásra (tavaly, ha jól rémlik, nagyjából három órát álltunk a tűző napon, mire bejutottunk), ehhez képest kb. fél óra alatt végeztünk az egésszel. Ez annyira meglepő volt, hogy nem nagyon akartuk elhinni XDD Idén a papír alapú kis fotójegyek helyett (szipp, szipp, emiatt kicsit szomorú vagyok) átváltottak egy digitális, QR-kódos verzióra, ami meglepő módon nagyon jól működött, így gyakorlatilag egy személyi felmutatásával megkaptuk a belépőt, és utunkra bocsátottak. 

Szintén a tavalyi hibámból tanulva idén rengeteg fotót vettem (szám szerint 21-et), viszont kevés aláírást, ami utólag visszatekintve remek döntésnek bizonyult. A szervezők a QR kód rendszerrel elég jól felgyorsították a fotós sorokat, az alacsonyabb passosok (nekünk a legolcsóbb, werewolf-jegyünk volt, alattunk úgymond már csak azok voltak, akik egynapos belépőt váltottak) is viszonylag hamar bejutottak, viszont az aláírások… 

Az aláírásoknál semmi nem változott. Abszolút semmi. A fotóknál csináltak olyan időpontokat, amikor csak bizonyos passok tulajdonosai mehettek oda egyáltalán, viszont az aláírásokhoz odacsődült mindenki. A népszerűbb színészek sorai gyakorlatilag kilométer hosszan gyűrűztek egészen a bejáratig (a rendezvény helyszíne hatalmas, szóval ez bazihosszú sorokat jelent), és volt olyan, hogy egy óráig is ott álltál, mégsem mozdult a sor egyetlen centit sem (mivel a VIP és WARLOCK kategóriásokat mindig előre engedték). Öt darab aláírásom volt, és ezeket megszerezni tovább tartott, mint 10 fotóhoz sorba állni. Ami azért frusztráló, mert az aláírásnál van időd arra, hogy pár szót válts a színészekkel, szóval szívesen vettem volna többet is, de Jade sorában is több mint egy órát álltam, mire sorra kerültem, Matthez vagy Harryhez odakerülni meg egyenesen lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Sikerült, de elég stresszes volt. Azért persze örülök, hogy voltak velük aláírásaim, mert cukorfalat volt mindegyikük.

Viszont a hosszú sorban állások alatt legalább volt alkalom beszélgetni meg barátkozni más conozókkal. Találkoztam egy csajjal, aki Amerikából jött, és olyan szoknya volt rajta, amire ő maga horgolt rá rúnákat. Volt egy másik lány, aki Írországból jött, és egész paksamétával állt sorba Jade-hez. Korábban is járt conokon és abba a mappába gyűjtötte az aláírásokat. Mariann összehaverkodott két japán lánnyal, akik totál meglepődtek, hogy valaki képes kommunikálni velük a saját nyelvükön XD Később összefutottunk velük a szupermarketben is, meg a con végén is odajöttek hozzánk elköszönni. A nagy teremben, ahol a panelek voltak, ült mellettünk egy olasz lány, akivel jól összehaverkodtunk, meg sokat segített nekünk, amikor az olaszok elfelejtettek valamit angolul elmondani, ő fordított nekünk. 

Na, de visszakanyarodva az aláírásokhoz. Daviddel és Jade-el autogram+selfie verziót vettem, ami szuperül sikerült. Elvileg csak egy selfie járt volna, de mindketten nyomtak még egyet (Jade négyet is), hátha az első nem sikerült jól. A mappa mindegyiküknek nagyon tetszett, de Jade totálisan odavolt érte, hogy mennyire cuki. Matt pedig, ahogy meséltem, elmerengett azon, hogy a Zsófi miféle név. Mattnek elmondtam azt is, hogy tavaly egy grimaszolós szmájlit kaptam tőle a fotónkra, mivel nem sikerült rajta mosolyognom, és ő ezt így kommentálta. Az idei fotón sem széles a mosolyom, amit meg is jegyzett, én meg mondtam neki, hogy igen, bár az idei kicsit jobb, valamiért nem jön össze nekem ez a mosolygás. Ezt persze vigyorgó fejjel mondtam, merthát ott volt Matt előttem, és ki ne mosolyogna, ha Matt ott van előtte??? Mire azt mondta, hogy a fotókon is így kellene vigyorognom. 

Harryvel nem nagyon sikerült sok szót váltanom. Én voltam a tök utolsó az ő sorában, és látszott rajta, hogy már tele van a bakancsa egy kissé, úgyhogy nem akartam húzni az időt, bár biztos nem harapta volna le a fejem. De azért nagyon udvarias volt, és ő is megdicsérte a mappát. 

A fotóknál ugyanúgy siettettek, ahogyan tavaly, az utolsó napon meg, amikor már káosz volt, még pózokat sem engedtek, de az első és második napon szerencsére még igen. Nem akartam, hogy az összes fotóm egyforma legyen, ezért amikor csak lehetett, kértem valamit, és mindegyikük benne volt. Harrynél a back to back pózt nem én kértem, de nála elég szigorú szabályok voltak, mert mondták a szervezők, hogy nem igazán szereti, ha ölelgetik, meg olyat se kérjünk, hogy nézzen mélyen a szemünkbe, meg semmi ilyen hasonló intimebb dolgot. Ezt teljesen meg lehet érteni, ezért én selfie-s képet kértem, meg akartam egy ülőset, de azt nem engedték (gondolom az idő miatt, mert Luke-nál nem mondtak rá semmit, mikor azt kértem), szóval javasolták ezt a háttal állós dolgot, én meg úgy voltam vele, hogy miért ne. 

Azt továbbra is tartom, hogy egészen szürreális dolog ott állni mellettük. És itt most nem csak Mattről és Harryről beszélek, bár, hogy a Malec fotót hogyan éltem túl ép ésszel, azt máig sem tudom. Valami rémlik, hogy beálltam közéjük és motyogtam valamit arról, hogy milyen pózt akarok. Rémlik, hogy mikor odamentem mindketten köszöntek, meg én is (legalábbis remélem XD), de általában Matt beszélt (mily meglepő XDD), ő kérdezte, hogy mit akarok, és ő „csinálta” a selfie-t, vagyis ő tett úgy mintha a kezében lenne a fényképezőgép. Mikor meglett mindkét fotó (mert kettő volt és egyszerre csináltattam őket, hogy ne kelljen kétszer a Malec sorba beállni), akkor azért mindkettőre ránéztem és megköszöntem nekik, és………………… Ahh, olyan kedvesek voltak, és annyira jól néztek ki! Fangirl szívem repesett a boldogságtól. 

Szóval ott tartottam, mielőtt a Malec vágányra eltévelyedtem, hogy nagyon fura érzés ott állni mellettük. Kat és Emeraude olyanok, mint két porcelánbaba. Annyira gyönyörűek, és nagyon picik (mármint alacsonyak), de ilyenkor jön rá az ember, hogy ez a cast nem csak a sorozatban, tökéletes sminkben néz ki jól, hanem öt óra conozás és fotózkodás és izzadás után is eszméletlenül szépek. Emeraude-ot most láttam élőben először és elképesztően szép az a lány. Kat szintén. Kat ráadásul egy cukorfalat. Most ugye vele volt egy kis kavarás, mert Arrow-forgatás miatt kettő helyett megint csak egy napra tudott eljönni, így mindenhol ott kellett lennie vasárnap, mégis mindenkit tárt karokkal fogadott a fotóinál. És ezt szó szerint értem, mert mikor bementem, kitárta a karját és szó nélkül megölelt és megköszönte, hogy ott vagyok (nekem! XD), és hihetetlenül kedves és cuki volt. Szokás szerint 10 centis tűsarkúban volt, de szerintem nagyjából így voltunk egymagasak XD 

Azokkal a színészekkel is nagy élmény volt találkozni, akiket most láttam először, mert tavaly nem voltak ott. Luke egy édes pofa, annyira távol áll a pszichopata elmebetegtől, akit játszott, hogy totálisan meglepődsz, mikor hallod beszélni, és rájössz, hogy mennyire kis szerény, meg barátságos ember. Nem mintha azt vártam volna, hogy Jonathanos módon őrjöngeni kezdjen, de mégis fura volt ilyen mosolygósnak látni. Tessával egy darab fotóm volt, és ő is nagyon szimpatikus volt, végig vigyorgott, és egyáltalán nem bántam meg, hogy megvettem azt a fotót, bár a karakterét borzasztóan utáltam. A paneljeiből semmit nem láttam, mert egész nap sorban álltam, ezt nagyon sajnálom, de ez az átka, ha sok extrája van az embernek. Harryt volt szerencsém egészen közelről látni és hallani, hiszen volt egy Nicola-Harry meg egy Malec M&G-m is, amikről egy másik posztban fogok írni, mert zseniális volt mindkettő. Harry hangját élőben hallani… na jó, ebbe nem kezdek bele, nem fogom tudni abbahagyni. 

Azért láttam egy pár panelt is szerencsére, mind nagyon jók voltak. Jade és David sokszor énekeltek, sőt még Dom meg Nicola is. Jade-től meg is kérdezték, hogy mit szólt volna egy musical-epizódhoz a sorozatban, mire azt mondta, hogy örült volna neki, és kicsit sajnálja, hogy bár a cast 90%-a nagyon muzikális és tudnak zenélni meg énekelni, a sorozatban ezt egyáltalán nem használták ki. 

A panelek ugyanúgy zajlottak, ahogyan tavaly is; beült a színpadra egy vagy két színész, a fanok kérdezhettek tőlük, és miután válaszoltak, a tolmács csaj lefordított mindent olaszra. Szegény csajszit nagyon sajnáltam, mert Matt totális, átgondolt szivatásnak vetette alá az egész hétvége alatt XDD Matt gondolatmenetét eleve nehéz követni, nemhogy lefordítani egy másik nyelvre, hogy miket rantol totálisan random és a kérdéshez nem tartozó dolgokról, de mikor még rá is játszik az egészre, nos… Volt egy panelje, aminél, elmondása szerint elhatározta, teljesen őrült dolgokat fog mondani, amit be is tartott, a továbbiakban pedig facepalm volt szerencsétlen tolmács csaj reakciója bármikor, amikor Matt bárkivel a színpadra lépett és megszólalt. 

Csak hogy legyen valami elképzelésetek arról, hogy mennyire őrült Matt, mikor szabadjára engedni a képzeletét, mindjárt szolgálok egy példával. A tolmács ez után a panel után mindig összerázkódott, amikor meghallotta azt a szót, hogy dinoszaurusz XDDD

Szóval valami olyasmi volt a kérdés, ami a jövőre vonatkozott, vagyis afféle „mi lenne ha”, dolog, mire Matt totális agymenésbe kezdett arról, hogy mivel a future nagyon „open ended” (WTF? XD) a dinoszauruszok visszatértek és ők uralják a Földet, mivel anno a meteor nem találta el a bolygót, csak épp elsuhant mellette, és a dinoszauruszok felugrottak rá, és mentek pár kört (ezt így mondta, szó szerint XDD), és közben továbbfejlődtek, sokkal kreatívabbak és kisebbek lettek (összementek), és amikor a meteor visszatér a Földre nagyjából pár év múlva a jövőben, akkor visszaugrálnak a Földre és átveszik az uralmat. És ő meg Alec (mármint Matt és Alec) majd próbálnak boldogulni ebben az új dinoszauruszok uralta világban. Aztán megkérdezték tőle, hogy ha a jövőben valamilyen szerepet vállalna, miféle sorozat vagy film lenne az, amiben szívesen szerepelne, mire az előző gondolatmenetet követve azt mondta, hogy 2080-at írunk és a főzőműsorok megváltoztak, mint ahogyan az is, ahogyan az emberek fogyasztják az ételeket. Merthogy olyan formában esszük meg, hogy egy masszát csinálunk belőle. És az ő főzőműsora csak arról fog szólni, hogyan lehet ezeket a különböző masszákat minőségi módon elkészíteni, és a műsor címe az lesz, hogy „Better Tasting Paste with Matt and Jim”. És hozzátette, hogy: Jim, the dinosaur XDDDD Ezen a ponton a tolmács csaj már majdnem zokogott, mire Matt megkérdezte, hogy „What is wrong with you?”.

A Matt, Nicola és Emeraude panelen volt egy kérdés, amire Matt és Nicola egyszerre kezdtek el válaszolni, mire Nicola beszólt Mattnek, hogy: Let your mother speak! XDDD Megkérdezték tőlük, hogy melyik a kedvenc rúnájuk. Emeraude azt mondta, hogy az angelic-rune, mert az a legikonikusabb és mert Izabelle is „angelic”. Ezek után Matt végig ezzel szivatta, hogy képes volt azt mondani magára, hogy angelic XDD Elmondták, hogy Nicola és közte régóta húzódó pun, hogy azzal viccelődnek, hogy bár Nicola Alec anyját játssza, a való életben csak hat év korkülönbség van közöttük. És mikor Matt szemrehányást tett, hogy Maryse nem volt elég jó anya Alec számára, Nicola azzal vágott vissza, hogy mire számítottál, csak hat éves voltam! XD

Luke és Anna is folyton azzal viccelődtek, hogy „mother” és „son”-nak szólították egymást. Lehetne még órákig mesélni, hogy miket mondtak ezeken a paneleken, mert mindig eszembe jut egy újabb részlet, de képtelenség elmondani mindent, ezt csak átélni lehet igazán. 

Idén is szerveztek egy kis meglepit a színészeknek. Az utolsó panelen az első sorokban szív alakú lufikat lengettek, mi többiek pedig a telefonunkon bekapcsolt elemlámpával csápoltunk és közben bejátszották Ruelle egyik számát. Nicola és Kat, meg Emeraude megkönnyezték a dolgot, de a többiek is nagyon meg voltak hatódva. 

Nekem még volt egy kis incidensem az utolsó nap végén. Lett volna egy Kat-Alberto fotóm, de nap közben képtelen voltam megcsinálni, mert ugyanakkor lett volna, mint a Malec M&G. A szervezők végül a group fotók készítéséhez küldtek oda mindenkit, akinek elmaradt fotója volt. Mikor bementem, totális káosz uralkodott. Majdnem minden színész ott volt, de már nagyon relaxed állapotban. Értsd, Harry a földön ült, onnan figyelte az eseményeket, Dom fel-alá rohangált a terem két fala között, többen az ablakpárkányon ültek és vártak a sorukra. Én nagyjából huszonötször mondtam el a szervezőknek (és ez nem költői túlzás), hogy Kat-Alberto fotóm van, de mikor odataszigáltak csak Alberto volt ott, Kat sehol. Én meg úgy voltam vele, hogy letojom, már nem maradt nekem sem erőm reklamálni, úgyhogy odaálltam Alberto mellé, és lett egy sima Alberto fotóm. Nem bántam meg semmit XD


2019 az olvasás éve volt

 

Ha mást nem is emelhetnék ki 2019-ből (ami szerencsére nem igaz, mert több jó dolog is történt), az biztosan igaz, hogy a tervemet, miszerint többet olvasok, teljesítettem. A Moly szerint — és a statisztikák nem hazudnak — összesen 75 könyvet olvastam el 2019-ben,ami a 2018-as 24-hez képest nem semmi.

Ráadásul egyáltalán nem éreztem úgy, hogy csak robotszerűen olvasok a mennyiség kedvéért. Arra pedig különösen büszke vagyok, hogy többször is kiléptem a komfortzónámból olyan könyvek kedvéért, amiket normál esetben nem olvastam volna el, de valami miatt mégis a kezembe kerültek, pl.: Alberto könyvklubja (Jon Krakauer: Into the Wild), a levakarós poszterem (Kate Moore: The Radium Girls), vagy szimplán csak a nagy hype miatt (Kevin Kwan: Kőgazdag ázsiaiak), de olyan is volt, amit Matt Daddario egy elejtett megjegyzése miatt olvastam el (Tom Wolfe: The right Stuff).  

Nyilván nem fogok mind a 75-ről részletesen írni, de azért kiemelnék néhányat, amelyek különösen tetszettek, vagy esetleg egyáltalán nem. 

Kate Moore: The Radium Girls: ez a könyv több szinten is nagyon felkavaró, leginkább azért, mert IGAZ. Ez tényleg megtörtént, mert emberek hagyták, hogy megtörténjen, és mióta elolvastam, nem tudom kiverni a fejemből. És ami a legrosszabb, hogy biztosan ma is történnek ilyen dolgok, mert valahogy mindig újra meg újra elköveti az emberiség aljasabb fele ugyanazokat a dolgokat, mint egy évszázaddal ezelőtt. Érdemes elolvasni. Megrázó, de... 

Kaje Harper: Life lessons: ez egy sorozat első része. A többit is elolvastam és meglepő módon végig tetszett. Fokozatosan kialakuló érzelmek két férfi között, az egyik rendőrnyomozó, a másik középiskolai tanár. Először azt hittem, inkább krimi lesz, és valóban nagy szerepet kap benne a nyomozás, de a két főszereplő hátterére és érzelmeire ugyanúgy nagy hangsúlyt fektet az író. Mindkettőjük szimpatikus, ami ritka, a nyomozás érdekes (bár a tettes kilétét nem nehéz kitalálni), de ami igazán tetszett benne, az az, ahogyan a kapcsolatukat ábrázolta. Sajnos, csak angolul jelent meg, de nekem nagyon tetszett. Nagyon ajánlom mindenkinek, akit nem riaszt el az m/m románc gondolata.

Murakami Haruki: idén (vagyis mostmár tavaly) végre elmondhattam, hogy minden eddigi magyarul megjelent könyvét elolvastam. A 2019-ben olvasottak közül legjobban a Határtól délre, a naptól nyugatra tetszett, legkevésbé pedig a Férfiak nő nélkül. (A különös könyvtárt nem is említem, mert azt nem vagyok hajlandó könyvként elfogadni). 

Ha már japán irodalom, a legkellemesebb meglepetést idén Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl című könyve okozta. Tetszett, hogy különálló kis történetekből áll, mégis összefügg az egész, és a hangulata is nagyon bejött. 

Kevin Kwan: Kőgazdag ázsiaiak. Na jó, először is, Harry miatt meg KELLETT néznem a filmet (kb. két másodpercet szerepelt benne, de sebaj XD), aztán az felkeltette za érdeklődésemet a könyv iránt, és anyuval úgy rácuppantunk a sorozatra, hogy mindhárom részt ki is olvastam ebben az évben. Nem fog Nobel-díjat kapni a sztori, egy szórakoztató limonádé az egész, de én jókat mosolyogtam rajta. Néha eléggé szappanoperai magaslatokban (vagy a mélyben, ahogy tetszik) szárnyal, de ha tudod, mit várj tőle (könnyed, szórakoztató, nem veszi komolyan magát), akkor nem fogsz csalódni.

Andy Weir: A marsi. Na ez a lekaparható Essential Books listámon volt rajta, és eszméletlen, mennyire élveztem. Igazi amerikai agymenés arról, hogy egy csávó a Marson reked egy baleset után, de talpraesettségének hála életben marad addig, amíg meg nem mentik, mert hát persze, hogy megmentik! Az egész Föld bolygó azon dolgozik, hogy a fickót hazahozza a Marsról, pénzt, áldozatokat nem kímélve. Nagy marhaság az egész XDD De IMÁDTAM minden percét. Az író mindig tudta fokozni az izgalmakat, a főszereplő meg iszonyú nagy arc. A belőle készült film viszont katasztrófa volt, és Matt Damon se tudta megmenteni.

Cassandra Clare: The Red Scrolls of Magic: kell bármit is mondanom? Egy könyv, ami Malecről szól? Csupa-csupa Malec??? IDE VELE! És méghozzá jó is volt! Annak ellenére, hogy mekkora Malec-fan vagyok, Cassandra el tudta volna rontani, mert a Bane krónikákat is elrontotta, de ez NAGYON tetszett. Alig várom a folytatást. 

Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül. Igen, még ilyet is olvastam. Rájöttem ugyanis, hogy jó pár klasszikus kimaradt eddig az életemből, és ez kész szégyen. Főleg, ha ilyen jók, mint ez.

Tom Wolffe: The Right Stuff. Ez Matt egyik kedvenc könyve, az elmondása szerint. Hát még jó, hogy kíváncsi voltam. Annak alapján, amit tudunk róla, nem is lepődöm meg hogy szereti ezt a könyvet. Azon jobban meglepődtem, hogy nekem is tetszett. A könyv az amerikai vadászpilóták életét vagy sokkal inkább  mentalitását mutatja be; mi kell ahhoz, hogy valaki nap nap után beleüljön azokba a gépekbe, tisztában azzal, hogy a túlélés esélye a  legjobb esetben is 50/50. Mi kell ahhoz, hogy valaki ezt még élvezze is? Hát a Right Stuff! Az a bizonyos megfoghatatlan valami, a szükséges  plusz, ami bátorságból, őrültségből, egy nagy adag egóból, meg még sok  más dologból tevődik össze és vagy megvan a pilótában, vagy nincs, de még ha benne is van, akkor sem biztos, hogy feljuthat általa a képzeletbeli piramis csúcsára. A könyv gyönyörűen körbejárja ezt a témát, meg persze igyekszik hűen bemutatni azt az időszakot, amiben a könyv története játszódik, az amerikai Mercury-űrprogram kezdeteit, meg oroszokkal folytatott űrverseny politikai hátterét. Mivel Matt gyerekkorában űrhajós akart lenni, és Esthertől egyik szülinapjára azt kapta ajándékba, hogy repülhetett egy kört egy vadászrepülőn, tényleg nem meglepő, hogy ilyeneket olvas. 

Rita Falk: Télikrumpligombóc. A helyszín Németország, közelebbről egy Niederkaltenkirchen nevű bajor település, ahol évente maximum egy darab komolyabb bűntény történik, és főhősünkre hárul a feladat, hogy rendőr lévén megoldja ezeket a bűntényeket. Maga a sztori nem nagy durranás, de a helyszín,a "bájos" bajor emberek, és a leplezetlen fanyar humor számomra remek kikapcsolódást nyújtottak. 

Azért persze voltak olyan könyvek is, amik egyáltalán nem tetszettek, íme a teljesség igénye nélkül:

Cassandra Clare: Lady Midnight-sorozat: nem ecsetelem a szenvedéseimet. A három, egyenként  kb. 500 oldalas kötetben durván 30 oldalon szerepelt Malec. És én elolvastam. 2000+ oldalt 30 oldal kedvéért. Megérte? Malec összeházasodik az utolsó kötetben. Megérte. 

Agatha Christie: Gyilkosság az Orient-expresszen: tudom, tudom. Szeretnem kéne, mert hát Agatha Christie. Nem nekem való. Nem volt rossz, de untam. 

Jim Butcher: Fool Moon. A Dresden-akták miatt elolvastam az első részt, és többé-kevésbé tetszett. Ez a második rész a sorozatban, és egek, de megszenvedtem vele. Halál unalmas volt, ahogy Dresdent kb. oldalanként halálra verik, de képtelen megdögleni szerencsétlen, mert hát ő a főhős. 

Gerald Durrell: Aranydenevérek, rózsaszín galambok. Imádom Gerry könyveit. Az ő erőssége abban rejlik, amikor sztorizgat az utazásairól, meg ahogyan ömlik az állatok iránti szeretete minden egyes sorából. A sztorik ebben is megvoltak, de valahogy nem a legjobb válogatásban, és abszolút felejthető könyv volt a számomra.

Terry Pratchett: Unseen academicals. És megint. Imádom Terry Pratchettet. De ez a könyv remekül bizonyítja, hogy egy kedvelt szerző nem minden könyvét kell feltétlenül szeretni. Ez a történet túlhúzott, a szereplők semmilyenek, a humor valahogy nincs a helyén. 

Toni Morrison: Song of Solomon. Alberto klubjának egyik könyve volt. Alig emlékszem rá. Tudom, hogy fontos témákat boncolgat, de a nyelvezete nehezebb volt, mint amit én megszoktam. Talán magyarul jobban tetszene. Vagy inkább jobban érteném.

Aldous Huxley: Szép új világ. Megcsömörlöttem az utópiáktól. 

Philip Reeve: Predator's Gold. Ez ugye a Mortal Engines sorozat, amiből mozifilmet csináltak. A filmet láttam előbb, és bár eléggé lenyúlósnak tűnt, annyira nem volt szörnyű. Mazochizmusom megint gőzerővel előjött, amikor elolvastam mind a négy kötetet, pedig az első eléggé Meh.... reakciót váltott ki belőlem, a 2. viszont kifejezetten tetszett. Aztán jött a mélyrepülés. Egy 15 évvel később ugrás a sztoriban, valamint az, hogy a szerző úgy elb*szta a saját főszereplőjét, hogy ilyet én még egyetlen más könyvnél se láttam. A 3. kötet igazi borzalom volt, és a 4. ezen már nem tudott segíteni.

Hát ennyit 2019-ről, remélem, 2020 legalább ilyen sikeres lesz olvasás, és minden más szempontból is. (szerk megjegyzés: ez utóbbi rohadtul nem jött be!XD)

2020. december 15., kedd

Újrakezdés

 A legutóbbi bejegyzésem itt 2016-os volt... De mivel bizonyos okok miatt az LJ-s blogomat már nem tudom használni, úgy döntöttem, erről fogom lesöpörni a port. Bár eredetileg csak könyves blognak szántam, így valószínűleg majd át is kell neveznem... Szóval lesz egy pár random poszt a régi blogról, csak hogy azok se vesszenek el. Aztán majd meglátom...