Ha mást nem is emelhetnék ki 2019-ből (ami szerencsére nem igaz, mert több jó dolog is történt), az biztosan igaz, hogy a tervemet, miszerint többet olvasok, teljesítettem. A Moly szerint — és a statisztikák nem hazudnak — összesen 75 könyvet olvastam el 2019-ben,ami a 2018-as 24-hez képest nem semmi.
Ráadásul egyáltalán nem éreztem úgy, hogy csak robotszerűen olvasok a mennyiség kedvéért. Arra pedig különösen büszke vagyok, hogy többször is kiléptem a komfortzónámból olyan könyvek kedvéért, amiket normál esetben nem olvastam volna el, de valami miatt mégis a kezembe kerültek, pl.: Alberto könyvklubja (Jon Krakauer: Into the Wild), a levakarós poszterem (Kate Moore: The Radium Girls), vagy szimplán csak a nagy hype miatt (Kevin Kwan: Kőgazdag ázsiaiak), de olyan is volt, amit Matt Daddario egy elejtett megjegyzése miatt olvastam el (Tom Wolfe: The right Stuff).
Nyilván nem fogok mind a 75-ről részletesen írni, de azért kiemelnék néhányat, amelyek különösen tetszettek, vagy esetleg egyáltalán nem.
Kate Moore: The Radium Girls: ez a könyv több szinten is nagyon felkavaró, leginkább azért, mert IGAZ. Ez tényleg megtörtént, mert emberek hagyták, hogy megtörténjen, és mióta elolvastam, nem tudom kiverni a fejemből. És ami a legrosszabb, hogy biztosan ma is történnek ilyen dolgok, mert valahogy mindig újra meg újra elköveti az emberiség aljasabb fele ugyanazokat a dolgokat, mint egy évszázaddal ezelőtt. Érdemes elolvasni. Megrázó, de...
Kaje Harper: Life lessons: ez egy sorozat első része. A többit is elolvastam és meglepő módon végig tetszett. Fokozatosan kialakuló érzelmek két férfi között, az egyik rendőrnyomozó, a másik középiskolai tanár. Először azt hittem, inkább krimi lesz, és valóban nagy szerepet kap benne a nyomozás, de a két főszereplő hátterére és érzelmeire ugyanúgy nagy hangsúlyt fektet az író. Mindkettőjük szimpatikus, ami ritka, a nyomozás érdekes (bár a tettes kilétét nem nehéz kitalálni), de ami igazán tetszett benne, az az, ahogyan a kapcsolatukat ábrázolta. Sajnos, csak angolul jelent meg, de nekem nagyon tetszett. Nagyon ajánlom mindenkinek, akit nem riaszt el az m/m románc gondolata.
Murakami Haruki: idén (vagyis mostmár tavaly) végre elmondhattam, hogy minden eddigi magyarul megjelent könyvét elolvastam. A 2019-ben olvasottak közül legjobban a Határtól délre, a naptól nyugatra tetszett, legkevésbé pedig a Férfiak nő nélkül. (A különös könyvtárt nem is említem, mert azt nem vagyok hajlandó könyvként elfogadni).
Ha már japán irodalom, a legkellemesebb meglepetést idén Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl című könyve okozta. Tetszett, hogy különálló kis történetekből áll, mégis összefügg az egész, és a hangulata is nagyon bejött.
Kevin Kwan: Kőgazdag ázsiaiak. Na jó, először is, Harry miatt meg KELLETT néznem a filmet (kb. két másodpercet szerepelt benne, de sebaj XD), aztán az felkeltette za érdeklődésemet a könyv iránt, és anyuval úgy rácuppantunk a sorozatra, hogy mindhárom részt ki is olvastam ebben az évben. Nem fog Nobel-díjat kapni a sztori, egy szórakoztató limonádé az egész, de én jókat mosolyogtam rajta. Néha eléggé szappanoperai magaslatokban (vagy a mélyben, ahogy tetszik) szárnyal, de ha tudod, mit várj tőle (könnyed, szórakoztató, nem veszi komolyan magát), akkor nem fogsz csalódni.
Andy Weir: A marsi. Na ez a lekaparható Essential Books listámon volt rajta, és eszméletlen, mennyire élveztem. Igazi amerikai agymenés arról, hogy egy csávó a Marson reked egy baleset után, de talpraesettségének hála életben marad addig, amíg meg nem mentik, mert hát persze, hogy megmentik! Az egész Föld bolygó azon dolgozik, hogy a fickót hazahozza a Marsról, pénzt, áldozatokat nem kímélve. Nagy marhaság az egész XDD De IMÁDTAM minden percét. Az író mindig tudta fokozni az izgalmakat, a főszereplő meg iszonyú nagy arc. A belőle készült film viszont katasztrófa volt, és Matt Damon se tudta megmenteni.
Cassandra Clare: The Red Scrolls of Magic: kell bármit is mondanom? Egy könyv, ami Malecről szól? Csupa-csupa Malec??? IDE VELE! És méghozzá jó is volt! Annak ellenére, hogy mekkora Malec-fan vagyok, Cassandra el tudta volna rontani, mert a Bane krónikákat is elrontotta, de ez NAGYON tetszett. Alig várom a folytatást.
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül. Igen, még ilyet is olvastam. Rájöttem ugyanis, hogy jó pár klasszikus kimaradt eddig az életemből, és ez kész szégyen. Főleg, ha ilyen jók, mint ez.
Tom Wolffe: The Right Stuff. Ez Matt egyik kedvenc könyve, az elmondása szerint. Hát még jó, hogy kíváncsi voltam. Annak alapján, amit tudunk róla, nem is lepődöm meg hogy szereti ezt a könyvet. Azon jobban meglepődtem, hogy nekem is tetszett. A könyv az amerikai vadászpilóták életét vagy sokkal inkább mentalitását mutatja be; mi kell ahhoz, hogy valaki nap nap után beleüljön azokba a gépekbe, tisztában azzal, hogy a túlélés esélye a legjobb esetben is 50/50. Mi kell ahhoz, hogy valaki ezt még élvezze is? Hát a Right Stuff! Az a bizonyos megfoghatatlan valami, a szükséges plusz, ami bátorságból, őrültségből, egy nagy adag egóból, meg még sok más dologból tevődik össze és vagy megvan a pilótában, vagy nincs, de még ha benne is van, akkor sem biztos, hogy feljuthat általa a képzeletbeli piramis csúcsára. A könyv gyönyörűen körbejárja ezt a témát, meg persze igyekszik hűen bemutatni azt az időszakot, amiben a könyv története játszódik, az amerikai Mercury-űrprogram kezdeteit, meg oroszokkal folytatott űrverseny politikai hátterét. Mivel Matt gyerekkorában űrhajós akart lenni, és Esthertől egyik szülinapjára azt kapta ajándékba, hogy repülhetett egy kört egy vadászrepülőn, tényleg nem meglepő, hogy ilyeneket olvas.
Rita Falk: Télikrumpligombóc. A helyszín Németország, közelebbről egy Niederkaltenkirchen nevű bajor település, ahol évente maximum egy darab komolyabb bűntény történik, és főhősünkre hárul a feladat, hogy rendőr lévén megoldja ezeket a bűntényeket. Maga a sztori nem nagy durranás, de a helyszín,a "bájos" bajor emberek, és a leplezetlen fanyar humor számomra remek kikapcsolódást nyújtottak.
Azért persze voltak olyan könyvek is, amik egyáltalán nem tetszettek, íme a teljesség igénye nélkül:
Cassandra Clare: Lady Midnight-sorozat: nem ecsetelem a szenvedéseimet. A három, egyenként kb. 500 oldalas kötetben durván 30 oldalon szerepelt Malec. És én elolvastam. 2000+ oldalt 30 oldal kedvéért. Megérte? Malec összeházasodik az utolsó kötetben. Megérte.
Agatha Christie: Gyilkosság az Orient-expresszen: tudom, tudom. Szeretnem kéne, mert hát Agatha Christie. Nem nekem való. Nem volt rossz, de untam.
Jim Butcher: Fool Moon. A Dresden-akták miatt elolvastam az első részt, és többé-kevésbé tetszett. Ez a második rész a sorozatban, és egek, de megszenvedtem vele. Halál unalmas volt, ahogy Dresdent kb. oldalanként halálra verik, de képtelen megdögleni szerencsétlen, mert hát ő a főhős.
Gerald Durrell: Aranydenevérek, rózsaszín galambok. Imádom Gerry könyveit. Az ő erőssége abban rejlik, amikor sztorizgat az utazásairól, meg ahogyan ömlik az állatok iránti szeretete minden egyes sorából. A sztorik ebben is megvoltak, de valahogy nem a legjobb válogatásban, és abszolút felejthető könyv volt a számomra.
Terry Pratchett: Unseen academicals. És megint. Imádom Terry Pratchettet. De ez a könyv remekül bizonyítja, hogy egy kedvelt szerző nem minden könyvét kell feltétlenül szeretni. Ez a történet túlhúzott, a szereplők semmilyenek, a humor valahogy nincs a helyén.
Toni Morrison: Song of Solomon. Alberto klubjának egyik könyve volt. Alig emlékszem rá. Tudom, hogy fontos témákat boncolgat, de a nyelvezete nehezebb volt, mint amit én megszoktam. Talán magyarul jobban tetszene. Vagy inkább jobban érteném.
Aldous Huxley: Szép új világ. Megcsömörlöttem az utópiáktól.
Philip Reeve: Predator's Gold. Ez ugye a Mortal Engines sorozat, amiből mozifilmet csináltak. A filmet láttam előbb, és bár eléggé lenyúlósnak tűnt, annyira nem volt szörnyű. Mazochizmusom megint gőzerővel előjött, amikor elolvastam mind a négy kötetet, pedig az első eléggé Meh.... reakciót váltott ki belőlem, a 2. viszont kifejezetten tetszett. Aztán jött a mélyrepülés. Egy 15 évvel később ugrás a sztoriban, valamint az, hogy a szerző úgy elb*szta a saját főszereplőjét, hogy ilyet én még egyetlen más könyvnél se láttam. A 3. kötet igazi borzalom volt, és a 4. ezen már nem tudott segíteni.
Hát ennyit 2019-ről, remélem, 2020 legalább ilyen sikeres lesz olvasás, és minden más szempontból is. (szerk megjegyzés: ez utóbbi rohadtul nem jött be!XD)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése