Amikor megláttam a molyon az „Olvassunk romantikus könyveket” eseményt (köszönet érte @Andiamo -nak :))), úgy éreztem most jött el az idő, hogy ismét kezembe vegyek egy ilyen könyvet sok-sok év után. Először levettem a polcról egy Danielle Steel-t, de tíz oldal után feladtam, úgyhogy végül egy régen olvasott könyvhöz fordultam, amit tinikoromban konkrétan rongyosra olvastam, annyira tetszett. Csodák csodájára még így sok év után újraolvasva sem volt annyira unalmas, mint vártam.
Ez persze nem azt jelenti, hogy Az eltűnt medál mentes lenne a többi ehhez hasonló könyvre jellemző tulajdonságoktól, úgy mint: szélben szálló hajú korabeli ruhába öltözött leányzó a borítón, fekete hajú, elképesztően sármos férfi főszereplő, néhány csepegős jelenet, amiből világossá válik, hogy főhőseink teljesen odavannak egymásért stb. De hát mi mást várna az ember egy szerelmes regénytől, ha nem pont ezt? Számomra a lényeg, hogy ez olyan formában történjen, hogy ne unjam halálra magam az első öt oldal után. Legyen egy kis cselekmény is, amibe beágyazzák a szerelmesek szenvedését és egymásra találását. Az eltűnt medál szerintem pont ilyen.
Spoileres rész következik!!!
01010101010101010101
A történet Julie-val kezdődik, aki tizenkilenc éves, és éppen menekül hazulról, mert mostohaapja, nos, nem éppen egy fogadott apa szemével nézett rá. A leányzó ezért úgy dönt, inkább otthagyja a házat. A réteken bolyong, éhen-szomjan, amikor egy kis házikóra, s abban egy öreg nénire talál, akit Sarah-nak hívnak, s aki befogadja a házba, amíg a lány el nem dönti, hová akar ezután menni. Egy nap, hogy, hogy nem, a mezőn csatangolva egy sérült férfit talál, aki leesett a lováról, ráadásul lőtt sebe van, és nincs magánál. A házhoz cipelik, és úgy-ahogy gondoskodnak róla, míg magához nem tér. A férfi (Victor) üzenetet küld haza, hogy jöjjenek érte, s míg erre vár, addig igencsak összemelegednek Julie-val. De az együtt töltött napok csakhamar véget érnek, Victorról kiderül, hogy igen jómódú, egy igazi úr, a Manchester-ház ura. Elmegy haza.
Julie ottmarad, de egy nap megtámadja pár férfi és elviszik a városba, ahol eladják mindenes cselédnek a Leech-házba. A véletlen persze nagy úr! Hát nem kiderül, hogy Leech-éket és Manchesteréket baráti illetve rokoni szálak fűzik egymáshoz? Ráadásul a szép, magas, ámde szörnyen elkényeztetett Cyntia Leechnek más vágya sincs, mint megkaparintani az igencsak jó partinak számító Victort férjnek. Van Cyntiának még két fivére is, akik egytől egyig kéjsóvár, léha fiatalemberek, és persze mindketten bepróbálkoznak főhősnőnknél is. Cyntia egy nap ellopja Julie medálját, amiben van egy miniatűr kép rég halott szüleiről is. Julienak persze senki nem hisz, mert C. azt állítja az a lánc már eredetileg is az övé volt. Julie visszalopja a láncot és menekülnie kell a házból.
Megint csak hosszas bolyongás következik, szegény majdnem halálra fagy, de pont betántorog egy istállóba, mielőtt összeesik. Ki nem találjuk melyik birtok istállójába tévedt be… hát Manchesterékhez, naná! :D Na, gyorsítsunk egy kicsit. Megtalálják, ápolják, Victor megismerteti a húgával Penny-vel (aki tolószékben ül), annak vőlegényével Briannal, és Penny társalkodónője lesz. Egy nap viszont közlik vele, hogy a Leech család jön M-ékhez karácsonyra látogatóba, mire el akar szökni, de végül kiderül, hogy a medál tényleg az övé volt. Cyntia gyűlölködik, Victort akarja, de Victor meg Julie iránt tanúsít nagyobb érdeklődést. Közben ott van még Mrs. Murdock, aki Arthur Leech (Cyntia apja) házvezetőnője, és egyben szeretője. Az igazi Mrs. Leech beteges asszony, hogy miért beteg, az később derül ki (nem lövöm le a poént). Közben a házban rejtélyes gyilkossági kísérletek történnek, és a sokadik után kiderül, hogy ezeknek Julie a célpontja. De ki lehet a tettes és miért pont Julie-t vette célba? A végére ez is kiderül, és egész szép kis történet kerekedik az egészből, és ami plusz pont volt számomra, hogy a „rosszfiú” kiléte nem csapja arcul az embert az első pár oldal után, hanem lehet találgatni, sőt talán még meg is lehet lepődni a végén. És hogy az egésznek mi köze az eltűnt medálhoz? Nos, ez a végpoénja a könyvnek, szóval nem árulom el, de Julie származása és a medál nagyon is szervesen kapcsolódnak a történethez, a cím így teljesen helytálló.
A könyv tehát szerelmes regény, de egyben valamiféle izgalmat is belecsempészett az írónő, két-három szálon futó cselekményt, amelyek a végén találkoznak és kiderül az igazság, de közben lehet találgatni, hogy ki a tettes, és lehet aggódni főhősnőnk életéért. A vége természetesen happy end, de ha egy ilyen regénynek nem az lenne a vége, akkor nagyot is csalódnék benne :D Szerintem minden benne van, amit egy ilyen típusú könyvben szeretni lehet. Aztán ott vannak még a korabeli ruhák és a környezet: egy nagy vidéki kúria (a zengzetes Windbrace Hall névre hallgat) és az angliai táj. Még két plusz pont: van ugyan benne bőven Julie-Victor jelenet, de nincsenek túlsúlyban, és nem esnek mindig rögtön egymásnak, mikor találkoznak. Julie pedig egész szimpatikus, karakán leányzó, nem ijed meg az árnyékától, jól odamondogat azoknak, akik gonoszkodnak vele. Tinilányok előnyben, nekik biztos tetszeni fog. Jómagam számára, így huszonhat éves fejjel, egy szórakoztató délutáni olvasmány, semmi több, de 13-14 éves koromban egyszerűen nem bírtam letenni.
----------------------------------------------
A könyv adatai:
eredeti cím: The lost locket of Windbrace Hall
kiadás: General Press Kiadó, Budapest, 1993
terjedelem: 352 oldal
Kép forrása: http://marvin.bookline.hu/product_images/992/0399000140336.JPG
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése