2011. május 18., szerda

Taketori monogatari


Nos, ezen a történeten nem nagyon van mit részletezni, kedves, rövidke kis sztori, a X. századból. Magyar címe: A Bambuszgyűjtő öregember története (japánul: 竹取物, ami igazából inkább bambuszvágót jelent, angolra így is fordították le - The Tale of the Bamboo Cutter ) Még a Heian-korszakban (794-1185) jegyezték le, vagyis a japán folklór egyik legkorábban leírt eleme, s mivel ilyen korai, örülhetünk, hogy egyáltalán fennmaradt. Ráadásul többféle változatban is, hiszen ekkoriban még inkább szájhagyomány útján terjedtek a történetek.

Bár a bambuszgyűjtő öregembernél sokkal fontosabb szereplők is vannak benne, de végül is vele kezdődik minden, szóval valamennyire helytálló a cím. Olyan, mint egy magyar népmese, teletűzdelve fantasztikus elemekkel, meg tanulsággal, kicsi humorral és szerelemmel. És olyan elemekkel, mint a csodaszép leányzó, akit mindenki meg akar szerezni, vagy a kérők, akiket lehetetlen küldetések elé állítanak. A befejezés persze nagyon is „japános”, vagyis köze sincs a happy endhez, de talán nem is baj.

A történet: a bambuszgyűjtő öregember egyik nap munka közben egy pöttömnyi lánygyermeket talált, hazavitte és a feleségével együtt felnevelték. A gyermek ezt a nevet kapta: „Nayotake no Kaguya hime” , vagyis a 'Hajlékony nád tündöklő hercegnője” . Természetesen csodaszép nő lett belőle, akit a széltől is óvtak a szülei. Egy ilyen szépség nem is maradhatott sokáig titokban, ezért aztán nemsokára kérők sorakoztak az idős pár otthona előtt, akiket viszont Kaguya hime látni sem akart. Sokan feladták, de maradtak öten, akik állhatatosan kitartottak, éjjel-nappal a ház előtt ücsörögtek, hátha egyszer meglágyul a lány szíve. Végül könyörgőre fogták a dolgot. A lány nehéz próba elé állítja mind az ötüket, mondván, hogy amelyik ezt teljesíti, annak a felesége lesz.

Létezik Buddha kőből készült alamizsnáscsészéje. Ishitsukuri herceg hozza el azt! A Keleti tengerben található állítólag a Hórai nevű hegy. Azon áll egy fa, aminek ezüst a gyökere, arany a törzse, gyümölcse fehér drágakő. Kuramochi hercegtől annak egy ágát kérem! A következő ember szerezze meg az általunk Morokoshi országának nevezett Kínából a tűzegér bundájából készült ruhát! Létezik egy színesen csillogó drágakő a sárkány nyakán. Ez legyen Ótomo nagytanácsos feladata! Isonokami tanácsos pedig hozzon el egyet a fecskénél levő gyerekszülést könnyítő kagylóból!" - mondta.

A továbbiakban a kérők kalandjairól olvashatunk, akik egytől egyig csalárd, hazug módszerekhez folyamodnak, és végül mindannyian elbuknak. A császár is hírét veszi az eseményeknek, szintén bepróbálkozik Kaguyánál, de hiába, ő ugyanúgy elutasítja, mint a többit. Ennek ellenére levelezni kezdenek egymással. Kaguya egyre szomorúbb, kiderül, hogy valójában a Holdról származik, ahonnan hamarosan eljönnek majd érte, hogy visszavigyék. A császár ezt mindenképpen meg akarja akadályozni, hiába. Még egy hadsereg sem képes feltartóztatni a holdi embereket, akikkel Kaguya végül elhagyja földi otthonát.

Egyébként, ha valaki látta a második Inuyasha movie-t, akkor feltűnhet némi hasonlóság, ugyanis ez a rész Kaguya hime történetét dolgozta fel, persze némi változtatással: Kaguya benne a gonosz, akivel Inuyasháék megküzdenek, és ahhoz hogy kiszabaduljon onnan, ahová bezárták, öt tárgyra van szüksége, amelyeket a Fuji-hegy északi lábánál található öt tóba kell beledobálni. Ezek pedig: A sárkány nyakéke, az ékszerezett ág, a tűzpatkány kimonó egy darabja, a szülést könnyítő fecske kagylója és Buddha kő kupája.

A Taketori monogatariban szerepel még az „égi tollruha” vagyis hagoromo is, ami az Inuyasha movie-ban is megjelenik és a tennyo-legendákon alapul. Ezekből számos létezik Japánban, és ha már az animéknél tartunk, akkor az Ayashino Ceres című Watase Yuu anime pontosan erről szól. A legenda így szól: A tennyo, azaz tündér, vagy égi istennő, leszáll a földre, hogy megfürödhessen a forrásban, de egy arra járó halász meglátja, és ellopja a hagoromóját, azaz kelengyéjét. A hagoromo nélkül a tündér nem tud visszatérni a Mennybe. Innentől a történetek elágaznak, van, ahol a tennyo feleségül megy a halászhoz, és együtt élnek, van, ahol visszaszerzi hagoromóját és visszatér a mennybe, de van olyan is, ahol felégeti a halász faluját és az egész határt, aztán meghal. Ezek a történetek szájról-szájra terjedve széles körben ismertek, még Skóciáig és Írországig is eljutottak.


Források:

Képek:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése